India legkomolyabb kihívása

Jókor jó helyen lenni.

Egyik reggelinél velem szemben ült egy srác a menzán. Ismertem az arcát, váltottunk már pár szót, de nem keltette fel különösebben az érdeklődésemet.

Ezen a reggelen viszont bejelentette, hogy másnap végleg elhagyja a sulit, befejezte a tanulmányait. Egyúttal megkérdezte, nem akarom-e meglátogatni az Engineering Departmentet.

De! Akartam!

Délelőtt felhívott, találkoztunk az ebédlőnél és átvitt a 300 méterre levő épületbe.

Ahelyett hogy az épületet mutatta volna meg, bevitt az igazgató irodájába, ahol épp értekezlet folyt kb. 6-7 professzor, igazgató, tanársegéd jelenlétében, de neki szabad volt bemenni, és nekem szabad volt félbe szakítanom az értekezletet. Vízzel és teával kínáltak (az előbbi mindenkinek jár, az utóbbit megkérdezik), és néhány mondat után láttam, hogy most jött el az ideje, hogy a step4english projektről beszéljek, és segítséget kérjek. Rögtön ketten is felajánlották a segítségüket, de ez Indiában semmit nem jelent.

Két nappal később a suliban lófráltam. Nyári szünet lévén semmi dolgom nem volt, de azért minden nap átmegyek a kolesztól 50 méterre levő épületbe, hogy megmutassam magam a kollégáknak.

Közben egy hét várakozás után végre tudtam beszélni a barátommal, aki meghívott az esküvőjére Bangalore környékére, és be akartam jelenteni a Kapil főnöknek, hogy elmegyek. Bementem az irodájába, és vártam, hogy sorra kerüljek, mert a felvételizőkkel sok munka van.

Közben bejött egy hölgy az irodába, és viszonylag zavart arccal beszélt a főnökhöz, és rám mutogatott. Semmit nem értettem, csak azt, hogy rólam van szó. Kapil főnök végre angolul közölte, hogy itt kell maradnom, mert jönnek hozzám.

Uff! Mit csináltam rosszul?!

Néhány perc múlva megjelent vagy négy ember, akiket széles öleléssel fogadott Kapil főnök, ami az indiaiaknál a legnagyobb barátság jele. Leültek, és jó szokásuknak megfelelően gujaratiul beszéltek. Teljesen meg voltam zavarodva. Néztem ki a fejemből, és vártam, mi közöm nekem ehhez az egészhez.

Miután jól kibeszélgették magukat, végre hozzámszóltak angolul is, és közölték, hogy az egyik ember azért érkezett, hogy nekem segítsen a step4englishben. Hoppá! És honnan tudja hogy nekem van ilyen problémám?

Ja! Hogy az engineering departmenten való látogatásom következményeként...! Az egyik professzor adta le a drótot...

Nem kiabálom el, de másfél órás megbeszélés után nagyon úgy tűnik, hogy tényleg tudnak és akarnak is segíteni...

A másik sztori ma történt.

Tegnap egész nap nem mozdultam ki a kolesz szobából. Itt volt mellettem a szobatársnőm Poonam, nem éreztem magam egyedül, és fel tudtam kommentelni vagy 500 képet. Nem volt kis munka. De ma délelőtt olyan fél 11 felé már úgy gondoltam, épp itt az ideje, hogy megmutassam az arcomat az iskolában. Csak úgy mezítlábasan, telefon, minden nélkül átcsoszogtam a suliba. Nagy örömmel köszöntöttem a szabadságról visszaérkezett kollégákat, akik csapatostul vonultak fel az emeletre. "What is going on here???" Ők se nagyon tudták, nekik is pár perccel előtte szólt Kapil főnök, hogy menjenek fel. Valami filmforgatással kapcsolatos... Oké, ha mindenki megy, akkor én is veletek megyek!

A terem előtt láttam, hogy rossz helyre kerültem, mert ott volt HB Patel is, aki csak nagy ritkán látogat el a suliba, és óriási tisztelet övezi őt, és a teremben pedig fényszóró és kamera volt felállítva. Meglehetősen topisnak éreztem magam, de azt mondták, nyugodtan bemehetek.

Hátravonultam a legutolsó sorba, de Sandeep Sir, a nagyobbik főnök a sok közül magához intett és előre hívott a pulpitusra. Huhhh! Ekkor éreztem úgy, hogy ki kéne menni, és legalábbis átöltözni vagy mi. De már kezdődött is az ünnepség, vagy forgatás, fogalmam sem volt hogy micsoda de szó sem lehetett már róla hogy kimenjek.

Az összejövetel egy nyitó szertartás volt, amilyet valószínű még sokat fogok látni. Az alkalmat pedig az szolgálta, hogy egy népszerű filmsztár szereplésével egy mozifilm forgatására készülnek, amit a Grow Moreban fognak forgatni, és az oktatással kapcsolatos lesz gyerekek részvételével.

A végén bemutattak a stábnak, és pár szót váltva még azt is felvetették, hogy lehet hogy én is szerepet kapok a filmben. Hahahaha...

Jókor jó helyen...?